A japán utcák híresen tiszták – nem csak a kisebb településeken, de a több mint tízmilliós metropoliszban, Tokióban is szinte alig talál az ember az utcán eldobált hulladékot. Ezzel szemben elég 1-2 percet sétálni Újlipótvárosban, hogy a mindennaposnak számító poharak, ételes dobozok és cigicsikkek mellett kidobott dobozokat, WC-kagylót vagy kanapét találjon az ember.
De vajon mi lehet az oka annak, hogy a japán utcák ilyen tiszták tudnak maradni, és mit tanulhatnánk tőlük mi, budapesti lakosok?
A takarítás és tisztaság a nevelésük szerves része
A japánok számára a takarítás, az igényesség nem ér véget a lakás bejáratánál – és ez részben a neveltetésüknek is köszönhető. A japán iskolákban egyfajta közösségépítő és nevelő célzattal naponta takarítanak maguk után a diákok, így többek között nagyrészt ők tartják rendben az osztálytermeiket, a közösségi tereket, de még az ebéd utáni mosogatás is gyakran a diákok feladata.
Ez a takarítás – az o-soji – naponta körülbelül 20 percet vesz csak igénybe, cserébe egy életre beleneveli a japánokba azt, hogy felelősséggel tartoznak a környezetük tisztaságáért.
A lakosság rendszeresen és szervezetten is takarítja a közterületeket
Japánban nem ritka az, hogy a lakosok egyénileg, napi szinten összetakarítanak a házuk előtt. A felelősség számukra nem ér véget a bejárati ajtónál, az utcafronton is rendet tartanak. Mivel naponta elvégzik a szükséges takarítást, sosem gyűlik össze nagy mennyiségű hulladék – ennek köszönhetően napi 5-10 perc is elég arra, hogy tisztán tartsák a közvetlen lakókörnyezetüket.
De nem csak önállóan, hanem szervezetten is történnek takarítások a nagyobb városokban. Ilyen csoport például a green bird nevű csoport, amely több száz tagjával heti rendszerességgel szervez közösségi takarításokat, és ehhez gyakran önkormányzati segítséget is kapnak.
Ez nagyon hasonló a hazai TeSzedd! mozgalomhoz, azonban lényeges különbség, hogy a szemétszedés nem évente 1-2 alkalommal történik, hanem állandó jelleggel.
A vállalkozásokkal szemben is elvárás, hogy takarítsanak az üzletük előtt
Mivel egy nagyobb társasházban több tucat lakó van, könnyen elveszik a felelősségtudat a ház előtti utcaszakasz tisztán tartására. Nagy segítséget jelenthet azonban, ha a helyi vállalkozók is magukénak érzik a közterületek tisztán tartását – és Japánban ez sok helyen így működik. Az üzletek tulajdonosai minden reggel, nyitáskor összeszedik a szemetet és felsöpörnek a környéken.
Tanulság – mi tehetnénk, hogy Újlipótváros utcái is tisztábbak legyenek?
A generációkra visszanyúló japán nevelést nehéz lenne pár hónap alatt elvégezni a magyar lakosságon – vagyis inkább lehetetlen. Azonban nem feltétlen szükséges az, hogy mindenki takarítson. Ha társasházanként csak 1-2 embert, vagy a ház aljában lévő üzlet tulajdonosát sikerül rávenni arra, hogy napi szinten takarítson a saját környékén, azzal már jelentős változásokat lehetne elérni.
A hangsúly a rendszeres, napi szintű takarításon van – ahol ugyanis tisztaság van, ott bizonyítottan kevesebben szemetelnek. Vagyis a takarítással nem csak a már eldobált szemetet szedjük fel, de a jövőbeni szemetelést is megelőzzük egy bizonyos mértékig.